Virtuális séta

Irodai nyitvatartás: Hétfő-Péntek: 9:00-14:00 és 15:00-17:00

Telefon: 92/599-230 | E-mail:

Kálvária

Kalvaria1A Kálvária története

Zalaegerszegen, az Alsó-Jánka dombján, a XVIII. században, 1756-ban bástyával körülvett temetőben, barokk stílusú kápolna épült, akkor még a város szélén. A kápolnát a Szent Kereszt felmagasztalásának és Szent Ilona, a Szent Kereszt megtalálójának tiszteletére emelték. Az emlékezet szerint Padányi Bíró Márton veszprémi püspök egyidőben építtette a Mária Magdolna plébániatemplommal.

A város polgárainak századokon át megőrzött hagyománya a Kálváriát a XVIII. századinál régebbinek tartotta az egykori, lehetséges török támadás miatt. Mivel már ismerjük az építés időpontját nem kizárt, hogy a mai Kálvária temető helyén vagy környékén állhatott stációs Kálvária. Köztudott, hogy a középkortól helységek határában, dombon a lakosok állítottak keresztutat feszülettel.

Egerszeg a török pusztításától sokat szenvedett, miután 1600-ban a pasa hadai Kanizsát elfoglalták és az egész megyét sarcolták. 1664-ben rövid időre Egerszeg is török uralom alatt volt.

Ehhez a történelmi korhoz kapcsolható a fennmaradt hagyomány a nagyszombati török támadásról, ami a feltámadási körmenet alatt a Kálvária környékén zajlott, s melyet a város férfi lakossága visszavert. Ennek emlékét őrizte a város hagyománya a nagyszombat éjjeli határjárásban és az ezt követő húsvétvasárnapi kora reggeli szentmisében.

A "Kálvária a város szíve", írta az 1930-as években Wiegand Ede. A több mint kétszázötven éves kápolna nagy értéke, gyöngyszeme maradt Egerszegnek, immár a város központjában.

A kápolna előtt magasodik a megfeszített Krisztus keresztje, mellette a Fájdalmas Anya és Szent János evangélista szobra. A bástyafalban a 14 keresztúti állomás domborműveit helyezték el.

A kápolna oltárképe Szent Ilonát császári köntösben, kereszttel kezében ábrázolja.

A temetőről és kápolnáról évszázadokon keresztül a szűr-szabó céh gondoskodott, ide temetkeztek iparosai is. Ezen kívül a város patrícius családjainak is itt volt a sírboltja: alispán, főispán, polgármester, gyógyszerész, orvos, neves ügyvéd, tanár családja nyugszik itt. Több szépen faragott homokkő síremlék is látható. Itt áll a kápolna mellett vörös homokkő emléke Gothard Jánosnak 1821-ből, aki a csizmadia céh vezetője és a Szentháromság szobor jogi képviselője volt. A sírkövet Zitterbach József, a Szentháromság szobor kőfaragó mestere készítette.

A Kálvária kápolna a második világháborúig szinte változatlanul megőrizte a nagyböjti szertartásokhoz kapcsolódó imádságos helyét. Mindszenty-Pem József apátplébános idejében is nagyböjt péntekein keresztúti ájtatosságot tartottak, nagypénteken Szent Sírt állítottak a kápolna oltára alatt, az oltárra kitett Oltáriszentség előtt imádkoztak a hívek. Nagyszombaton, a késő délutáni órában – megelőzve a plébániatemplomi körmenetet – mindig volt itt is feltámadási körmenet a közeli háztömb megkerülésével, át a Csány-téren.

Húsvétvasárnap reggelre ide érkeztek a közeli dombokról a határjárók síppal és dobszóval, és részt vettek a szentmisén. Mint gyermek láttam a határjárók kis csapatát szentmise után a hívekkel együtt vonulni a Kossuth Lajos utcán a plébániatemplomig.

1942-43-tól, a II. világháború alatt, a légiriadók miatt nem volt az utcán körmenet és ekkor megszűnt a határjárás szokása is.

1950-től vasárnaponként reggel 7 órakor szentmise volt a kápolnában, 1970-től paphiány miatt ez is megszűnt, csak a két búcsúi mise lett megtartva: augusztus 18-án és szeptember 14-én.

1978-ban restaurálták az omló vakolatú kápolnát, mivel a vizesedést nem tudták megszüntetni, idővel egyre romlott az épület állaga és a temető elhanyagolt, gazos lett.

Felújítás az 1990-es években

Kalvaria21992 tavaszán az egyházközségi választások után alakult meg a temetőgondozói munkacsoport Farkas Zoltán és felesége, Márta vezetésével. A környéken lakó ismerős családokhoz fordultak, hogy őket is buzdítsák a Kálvária gondozási feladataiban. 1992. őszén megalakult a Szent Ilona csoport az együtt imádkozás és a Kálvária gondozásának igényével, 20-25 fővel. Csoportunkból többen szeretettel ragaszkodtunk a kápolnához, ahol gyermekként szüleinkkel együtt vettünk részt a nagyheti keresztúton, a nagyszombati feltámadási körmeneten. Évek folyamán felnőttként odajártunk vasárnapi szentmisére.

A Szent Ilona csoport hetente gyűlt össze együttimádkozásra, litániára, nagyböjtben keresztútra.

Időközben egyre jobban látszott, hogy az épület állapota rohamosan romlik, s időszerűvé vált a felújítás gondolata. De honnan lesz ehhez anyagi erő, a munkához segítség?

"Egyedül semmire, de összefogva Isten ügyéért mindenre képesek vagyunk!" Ez a gondolat lett jelszavunk, s fohászunk: "Kérjetek és adatik nektek..." A kis közösség testvéri imádsága, összefogása segített egy esztendő után a felújítás lehetséges megtervezésében, megszervezésében. Ismerős szakemberek, iparosok tanácsaival, összefogásával, az önkéntes munkavállalásokkal és a nemes szívű adakozók által juttatott összegekkel a felújítás el is indult 1996. tavaszán.

A Műemlékvédelmi Hatóság szakmai irányításával folytak a vízelvezető, kőműves, a villanyszerelő munkák. Jelentős anyagi fedezetet kaptunk a Mária Magdolna Plébániától, a Műemlékvédelemtől, a Városi Önkormányzattól és az önkéntes adakozóktól. A másfél év nehéz fizikai építési munkálatai alatt nem volt hiány az önként jelentkezőkben.

Isten segítségével, a szorgalmas munka eredményeképpen 1997. augusztus 18-án, a Szent Ilona napi búcsúi szentmisére már virágdíszben pompázott a megújult kápolna.

A következő évek alatt a temető gondozása is folyamatossá vált. 1999-ben a Kálvária szoborcsoportjának felújítása is megtörtént a kápolna előtt a bástyafalban lévő 14 stációval együtt, melyek védőüveg előlapot kaptak. 2000. év folyamán jelentős plébániai, műemlékvédelmi és Zala megyei önkormányzati hozzájárulással a bástya részleges felújítása is megtörtént.

A Kálvária temető és kápolna állandó karbantartást és megóvást igényel. Az állagmegőrzéshez kapcsolódó terveink:

– a bástya további felújítása vízelvezetéssel,

– a kápolna tetőzetének átvizsgálása, a cserép-szegélyek újra vakolása

– a következő év tavaszán már feltétlenül szükséges a két lépcsősor átépítése, a korlátok, a lépcsőszegély megerősítése.

Miután a Kálvária temető és kápolna a Mária Magdolna Plébánia tulajdona, itt csak a Plébánia és a Műemlékvédelem engedélyével és irányításával lehet a felújítási munkálatokat elvégezni.

Forrásmunkák

Farkas Zoltánné: "Kérjetek és kaptok" Ünnepi Harangszó 1997. IV. évf. 4. szám
Marx Mária: Húsvéti tatárjárás Zalaegerszegen. Ünnepi Harangszó 1994. I. évf. 3. szám
Megyeri Anna: A zalaegerszegi Szentháromság kép. Társadalmi és művelődéstörténeti adatok egy szobor története alapján. Zalai Múzeum 2007. 16. szám
Németh József: Bevezető tanulmány. Utcák, terek, emberek 1997.
Zimonyi Emerika: A Kálvária kápolna és temető restaurálása. Ünnepi Harangszó 1999. VI. évf. 4. szám

Imaélet a kápolnában

"...ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18,15-20)

Kalvaria3Mindennapi életünkben, gondjainkban tapasztaljuk az együttes ima áldását, a lélek erősítő kegyelmét. Kápolnánkban meghatározott és kihirdetett időpontban vannak a szentmisék és igeliturgiák, szentségimádások.

Szentmise jelenleg minden hónap első és harmadik szerdáján van.

Igeliturgia szentségimádással, szentáldozási lehetőséggel minden hónap második és negyedik szerdán.

Október hónapban rózsafüzér imádság, májusban litánia kapcsolódik az igeliturgiához a Szűzanya tiszteletére.

November 2-án, halottak napján este igeliturgiát tartunk és a Mindenszentek litániáját mondjuk elhunytainkért.

Nagyböjtben minden péntek délután 3 órakor keresztúti ájtatosságot tartunk.

Kápolnánk plébániánk közösségeinek is kedvelt imádkozó szentélye. Osztől tavaszig megfelelő fűtésről is gondoskodunk az ott tartózkodó imacsoportok számára. Közösségi imaóráink: Hétfő: Cursillios közösség, kedd: kollégiumi nevelők imaórája, szerda: Szent Ilona Imaközösség délután fél 5 órakor, csütörtök: Mécses katolikus karizmatikus imacsoport.

Szeretettel várjuk kedves Testvéreinket a szentmisére és az együttimádkozásra!

Dr. Jász Lajosné