Temetés

•A temetkezésnél az elsô keresztények számos antik szokást megtartottak: földbe temették halottaikat, halotti tort ültek a halál után 3., 7. és 30. napon, valamint a halál évfordulóján a halott sírjánál összegyülekeztek.

A 2. sz.-tól a római keresztények e halotti agapét eukarisztikus ünnepléssel kötötték össze.

A pogányok fekete gyászszínét fehérrel váltották fel, mert nem úgy szomorkodnak, mint akiknek nincs reménységük (1Tessz 4,13).  Ez hatott a liturgikus szövegekre is.

A halottakért mondott ima, az értük felajánlott »gyászmise elôtérbe került. Az újkorban pedig a ~ ünnepi külsôségeinek „osztályokra” sorolása révén kerültek egyre távolabb a »húsvéti misztérium örömétôl. Az LK 32. ezt gyökeresen eltörölte: „A szertartásokban és az ünnepélyes külsôségekben ne legyenek tekintettel se magánszemélyekre, se társadalmi állásra… Kivételt csak azok a megkülönböztetések képeznek, amelyek a … felszentelésen alapulnak”. S azt kívánja, hogy „a temetés szertartása fejezze ki világosabban a keresztény ember halálának jellegét, alkalmazkodjék jobban az egyes területek adottságaihoz és hagyományaihoz, még a liturgikus színben is” (LK 81). Ez utóbbi arra utal hogy a ~i szertartáson és ~i misében használható a lila szín (gyermekeknél a fehér) a fekete helyett.

Az MKPK által kiadott (1977) Temetési Szertartáskönyv (Ordo Exsequiarum) felhasználja az LK 81-ben adott lehetôséget a helyi szokások figyelembe vételére.

A temetési szertartás felépítése a latin rítusban a következô (kétállomásos temetésnél):

 Állomás: A ravatalozónál

l. Köszöntés és keresztvetés.

2. Bevezetô szavak (együttérzés kifejezése).

3. Kezdôének.

4. Igeliturgia :

a) Olvasmány. Szentlecke és válaszos ének (tetszés szerint).

b) Evangélium.

c) Rövid homília vagy ima a megholtért.

5. Végsô ajánlás és búcsúvétel.

6. Ének, világi gyászbeszéd (tetszés szerint).

7. A gyászmenet indítása.

8. Útközben: ima és ének.

II. Állomás: A sírnál

1. A sírhely megáldása (minden temetésnél).

2. Szenteltvízhintés sírra és koporsóra, és tetszés szerint tömjénezés.

3. A koporsó sírba helyezése, hantvetés a koporsóra.

4. Elhantolás – közben hitvallás és egyetemes könyörgések.

5. Befejezô ének.