Egyházmegyei zarándoklat Celldömölkön

2016. május 7. (szombat) 11:48

Az idei esztendőben a Szombathelyi Egyházmegye hagyományos zarándoknapját április 30-án „Kismáriacell”-ben a Kiscelli Szűzanya kegyhelyén, Celldömölkön tartották. Már régóta készültünk erre a jubileumi -  az idén tízedik alkalommal került sor az egyházmegyei zarándoklatra - egyházmegyei eseményre. Több mint 2000 ember ünnepelt együtt és imádkozott égi pártfogónk, az Irgalmasság anyjának közbenjárásáért. Itt ahol csodás gyógyulások történetek az elmúlt évszázadokban, több százezer ember ajkáról zengett a hálaének és imádság, ahol a hívő ember mindig tudta és érezte, hogy Mária segít és közbenjár mindenkiért. Ez egy olyan esemény, amely lehetőséget ad a találkozásra, a lelki feltöltődére, az elmélyülésre, az elcsendesedésre. Az eltelt évszázadok során számos imameghallgatást jegyeztek fel a celli krónikások. Mária irgalmas szeretetét, közbenjárását ma is érzik és kérik az emberek. Imádkoztak e helyen  a zarándokok családjukért, szeretteikért, az elhunytjaikért, papokért, országunkért, mindig van kiért és miért imádkozni.

A kegyhely története szorosan kapcsolódik a dömölki apátság történetéhez, amelynek szerzetes tagjai feltehetően a 12. század első felében kezdték meg munkájukat Celldömölkön. Kemenesalja kialudt tűzhányó hegyének, a Sághegynek északkeleti tövében alapították az Árpád-háziak korában, - feltehetően II. Béla, - Szűz Mária tiszteletére a dömölki bencés apátságot, amely az idők folyamán a környék kedvelt búcsújáróhelyévé vált.  Az igazi felvirágzás azonban a csehországi Koptik Odó munkásságának köszönhető, aki a híres osztrák kegyhelyen, Mariazellben élt szerzetesként. Amikor kinevezték a celldömölki bencés rendház apátjának, a marizelli kegyhely szobráról másolatot készíttetett és elhozta magával. Az elhelyezésére egy kápolnát építtetett, mellette pedig egy ásványkutat ásatott. Itt történt az első csoda. Ugyanis az egyik munkásra egy súlyos, kő zuhant, ráadásul a nyakcsigolyájára. Lebénult, de az emberek Mária közbenjárását kérték és a kútásó meggyógyult. A csodás gyógyulásnak hamar híre ment és ezrek jöttek Celldömölkre. Gróf Zichy Ferenc győri püspök 1745-ben kihirdetett határozatában a szobrot „kegyelminek és csudatevőnek” nyilvánította. Ezt látva Koptik Odó apát egy, az addigi kápolnánál nagyobb templom építését határozta el. Az építést 1747 tavaszán kezdték el. A következő év őszén pedig már állt az új templom, s benne a kápolna a kegyszobor számára. 1748. szeptember 15-én ünnepélyes keretek között ezrek kíséretével vitték át a kegyszobrot a végleges helyére. A templom kincstárában látható a félholt kútásó gyógyulását ábrázoló freskó, és számos hálatárgy, melyek bizonyítják azokat az imameghallgatásokat, melyekben a kiscelli Szűzanya által részesültek a testi-lelki gyógyulást kereső hívek.

A programok délelőtt fél 9-kor az irgalmasság kapujának megáldásával kezdődtek. A kegytemplom előtti téren szabadtéri szentmisét utoljára Mindszenty József bíboros mutatott be még 1947-ben. Közel 70 év után folytatódott ez a hagyomány. Az egyházmegyei zarándoklatra a plébániák papjai is elkísérték a híveket, hisz az elcsendesedésre, a lelki feltöltődésre lelkipásztorainknak is szükségük van.

A szentmise szentbeszédében Veres András püspök atya az Isten irgalmasságára irányította rá a hívek figyelmét. Ismételten egy napot az egyházmegyei hívekkel együtt tölthetünk, és az Isteni irgalmasság anyjához csatlakozzunk. A Szűzanya gyönyörűen megénekelte az Isten vég nélküli, örökre szóló irgalmát a Magnifikát-ban. Sokszor vétkezünk, újra és újra, de Isten szüntelenül újra és újra megbocsát. Ezért kell, hogy kifejezzük hálánkat. Feladatunk Isten irgalmának a hirdetése és hogy tanúságot is tegyünk róla. Szép példája ennek: Viktor Hugo „Nyomorultak” című művében a püspök megbocsátó szeretete. Ellopják tőle az evőeszközkészletet, de ő megmenti megbocsátásával a tolvaj életét, aki ennek hatására gyökeresen változtatni tud életén, mert egy ember jósága felébresztette benne a bűnbánatot. Irgalmasság nélkül már elpusztítottuk volna egymást. Ha Isten egy pillanatig haragudna is ránk, már megszűnnénk létezni. Isten szeretete tart egybe bennünket. Nekünk is kell, hogy irgalmassá váljunk. Olyanokká kell válnunk, mint az édesanyák amilyen irgalmasok gyermekeik iránt, tekintet nélkül, hogy mit tettek.Ha nem vagyunk megbocsátóak, ha jobban ragaszkodunk a gőgünkhöz, nem vagyunk még Isten gyermekei: - fogalmazott a püspök atya.

Emberi kapcsolatainkban is megbocsátónak kell lennünk, ne keressünk kifogást, hogy miért ne tegyük meg az első lépést. Feltétel és vonakodás nélkül! Naponta szükségünk van arra, hogy megismerjük az irgalmas szeretetet. Csak ott maradnak meg az  emberi közösségek, családok ahol nem hétszer, de hetvenszer hétszer bocsátanak meg, akkor, és amikor szükség van rá. Milyen az irgalmas szeretet? - nem személyválogató! Azt mondja Jézus: „ Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek!” (Máté 5,7).

A hálátlanság jele, ha velünk irgalmasak, de mi másokkal szemben nem vagyunk irgalmasak. Rámutatott arra, hogy csak az alázatos ember tud igazán irgalmas lenni. Ha nem vagyunk készek elfogadni a „szeretetlenséget, a bántást, ….” - nem keresünk gőgösen revansot, nem akarunk a bennünket ért sérelemért sérelemmel fizetni, csak akkor tudjuk alázatos lelkülettel a másikat is a megbocsátásra elvezetni. Hálát kell adnunk a Mennyei Atyának irántunk tanúsított jóságáért, hogy megbocsátja bűneinket. Nem könnyű, nehéz bűnre hajló természetünket legyőzni, de Isten segítségével képesek leszünk arra, hogy ezeket az erényeket gyakoroljuk. A Jóisten megtanít az alázatra. Megtanít arra, hogy az eredményeket ne magunknak, hanem Neki tulajdonítsuk, és azoknak, akiket ő indít nagylelkűségre. Megtanít, hogy ne legyünk elbizakodottak, de nap, mint nap bizalommal forduljak hozzá, és türelemre is tanít, hogy ne siettessük a dolgokat, mert ő jobban tudja, hogy mikor jön el valaminek az ideje. Fontos feladatunk elmondani másoknak: Isten irgalmában ők is újrakezdhetik az életüket. Nagyon sokan, akik elmerültek a bűnben nem is látják a kiutat. Azért nem, mert nem ismerik Isten irgalmasságát, ezt nekünk hívőknek kell számukra közvetítenünk. - mondta a főpásztor. Bizonyára szeretnénk áldottak lenni és irgalmat nyerni: legyünk hát mi is irgalmasok, hogy irgalmasságot nyerjünk. Teljesítsük ennek a boldogmondásnak a feltételét, hogy az ránk is érvényes lehessen.

A nap során, mivel az idei évben ünnepeljük Szent Márton születésének 1700. évfordulóját, a szombathelyi születésű szentről is szó esett. Horváth József pápai prelátus atya tartott előadást a Kemenesaljai Művelődési Központ színháztermében. Eközben a templom előtti téren az Oltáriszentség előtt imádkoztak a hívek. Hazaindulás előtt még Kiss László atya az isteni irgalmasságról szóló tanítását hallgathatták meg a zarándokok, majd közös imádság zárta a napot. Végszavában Veres András azt kérte a megjelentektől: a végsőkig higgyünk abban, hogy imáink meghallgatásra találnak. Ez a Szűzanya tapasztalata és útmutatása is számunkra.

Ahogy ez szokás, a zarándoklat végén került kihirdetésre, hogy a következő esztendőben mely település Mária kegyhelyét keresik majd fel a hívek az egyházmegye közös találkozóján. 2017-ben Bodajkra vezet az út május 1-én. A püspökatya a kezdetekről felidézte azt a zarándoklatot, amelyet szombathelyi püspöki kinevezését követően az ausztriai Stájerország tartományába, Közép-Európa egyik legismertebb Mária-kegyhelyére, Máriazell-be szervezte az egyházmegye. Az első egyházmegyei zarándoklaton több mint 3000 ember vett részt az egyházmegyéből. A hívek igénylik a közös találkozást, az együtt imádkozást. Így született döntés a folytatásról és arról, hogy magyar kegyhelyeket keressenek fel, hiszen mind a Szombathelyi Egyházmegyében, mind Magyarországon sok Mária búcsújáróhely van. Egyik évben a vasi és zalai kegyhelyek egyikéhez zarándokolnak a hívek, a következőben pedig egyházmegyén túlira vezet az út.

Reményeink szerint a Kiscelli Szűzanya közbenjárása által lelkiekben gazdagodva és áldásával tértünk haza otthonainkba. Bízhatunk benne, hogy imáink meghallgatásra találtak és a kért kegyelmeket megkapjuk. Lehet, hogy nem akkor és nem úgy, ahogyan mi gondoljuk, mert Isten jobban tudja, hogy nekünk milyen formában és mikor van arra a legnagyobb szükségünk.

                                                                                                       Salamon Károlyné

                                                                                              Szent Antal cursillos csoport 

Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Katolikus Egyház