Virtuális séta

Irodai nyitvatartás: Hétfő-Péntek: 9:00-12:00

Telefon: 92/599-230 | E-mail:

Az együttlét öröme-plébániánk zarándoklata Međjugorjébe

2013. március 4. (hétfő) 16:47

AZ EGYÜTTLÉT ÖRÖME

Ezzel a meghívással fordult hozzánk Međugorje hívő közössége, Danko atya vezetésével. Ez nagyon szép gesztus volt részükről, hiszen lehetőséget adtak azon testvérek számára, akik nehhost=picasaweb.google.com&hl=hu&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=https%3A%2F%2Fpicasaweb.google.com%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2F101615325774233398163%2Falbumid%2F5851504029604369313%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Dhuéz anyagi helyzetük miatt ez ideig nem jutottak el ebbe a boszniai falucskába, hogy itt találkozzanak a Szűzanyával, vagy ahogyan ők nevezik, a Gospaval. Három éjszakai szállást, teljes ellátást biztosítottak a zarándok testvéreknek. Február 21-én, az esti szentmise után, Stróber László atya áldásával indultunk el erre, a sok kegyelmet ígérő zarándoklatra. Számomra nagy öröm volt, hogy ez alkalommal, olyan testvérekkel zarándokolhattam, akik eddig még nem jutottak el Međugorjébe. Imádsággal, derűs szívvel, várakozással telve indultunk el, kérve Szűzanya oltalmát zarándoklatunkra.  Átlépve a horvát határt, sűrű hóesésben folytattuk utunkat. Az egyik pihenőhelyen Litvániából és Lengyelországból érkező zarándoktestvérekkel találkoztunk, ők már több napja úton voltak. Másnap délelőtt, ragyogó napsütésben érkeztünk meg a Szűzanyához. Mivel családok hívtak meg bennünket, találgattuk, vajon ki hová kerül? Danko atya várt bennünket a Szent Jakab templom melletti parkolóban. A technikai regisztráció után, egy taxis jött hozzánk, hogy elkísér bennünket leendő szálláshelyünkre. Amikor elhagytuk a parkolót, balra kanyarodva kb. 50 méter után megérkeztünk szálláshelyünkre. Alig hittünk a szemünknek: egy elegáns, 4 csillagos szálloda előtt voltunk. Csoportunk részére a Hotel Villa Grace ajánlotta fel a vendégül látást. Nagyon meghatódtunk, mert ilyen fogadtatásra nem számítottunk. Ahogy a szálloda neve is jelzi, Grace = Kegyelem, valóban nagy kegyelem volt számunkra. A szobaelosztás után a szálloda halljában jöttünk össze egy hálaadó, rózsafüzér imádságra. Csekélyke ajándékkal, de annál nagyobb szeretettel felköszöntöttük születésnapjukat ünnepelő kedves zarándoktársainkat. Ezután első utunk a templomba, az Úrhoz és Szűzanyához vezetett. Hálát adtunk, hogy itt lehetünk, hogy szerencsésen megérkezhettünk. Délután három órakor a betegek Keresztútját imádkoztuk a templom mögött felállított Keresztútnál. Este mindannyian részt vettünk a közös rózsafüzéren, a szentmisén és a betegekért való imádságon. Másnap reggel szakadó esőre ébredtünk. Egy kicsit elszomorodtunk, mert ezen a napon szerettünk volna felmenni a Krizevacra, a Kereszt Hegyre. Amint befejeztük a reggelit, elállt az eső, és kikukucskált a nap. Milyen nagy kegyelem!  Mennyire szereti a Gospa az ő gyermekeit! A csúszós, sáros köveken nehezen tudtunk haladni, de egymást segítve, odafigyeléssel mindenki feljutott a Kereszthez. Egy segítő kéz, egy bátorító mosoly sokat segített! Köszönet Krisztián atyának, Szabolcsnak, Marikának, Valinak, és mindazoknak, akik sokat segítettek a rászoruló testvéreknek! A finom ebéd elfogyasztása után találkoztunk Mirjanaval, az egyik látnokkal. Elmesélte, hogy is kezdődött több mint harminc évvel ezelőtt, 1981. június 24-én az első találkozás a Szűzanyával, ami azóta is tart. Különösen fontosnak tartja, hogy éljük a Szűzanya üzeneteit, engedjük, hogy közelebb vezessen bennünket Jézushoz, az ő Szent Fiához, imádkozzuk szívvel a rózsafüzért, engeszteljünk a bűnösökért, segítsük papjainkat szolgálatukban, engesztelődjünk ki egymással, tartsunk bűnbánatot, járuljunk gyakran szentáldozáshoz. Vasárnap külön szentmise volt a magyar anyanyelvű zarándokok részére. Voltak testvérek Erdélyből, Szlovákiából, Kárpátaljáról és a Délvidékről is. Délelőtt a szakadó jeges eső miatt ismét a szállodában jöttünk össze közös imádságra. Amikor csillapodott az eső, a bátrabbak elindultak a Jelenési Hegyre, a Podrbora. Amikor a hegy lábához érkeztek, elállt az eső, így lehetőség nyílt a Szűzanya jelenési helyének meglátogatására, az ottani együtt imádkozásra. Ismét megtapaszthattuk Szűzanya gondviselő szeretetét! 

Az esti szentmise után Szentségimádáson vettünk részt, ami zarándoklatunk méltó megkoronázása volt. Elérkezett a búcsú napja. A reggeli közös szentmise után Danko atya katekézisén vettünk részt, majd ellátogattunk a Comunitá Cenacolo közösségbe, ahol két fiatal tett tanúságot. Elmesélték, hogyan sikerült megszabadulniuk a kábítószer fogságából az ima segítségével. Sokak szemébe könnyet csalt ezeknek a fiataloknak az őszintesége. Mellettem egy idősebb néni ült, aki hangosan zokogott. Lehet, hogy az ő gyermeke vagy unokája hasonló helyzetben van? Nem mertem megkérdezni, csak szeretettel, együtt érzően ránéztem. Itt szeretném megköszönni a sok segítséget, a szeretetteljes vendéglátást, a szervezőknek a sok munkát, Sarnyai Andreának a tolmácsolást. Hazafelé, ahogy végignéztem az autóbuszban a testvéreken, mintha egy más csoport érkezett volna haza. Ragyogó tekintetű, Szűzanya szeretetét, Isten kegyelmét befogadó, szentgyónásban megtisztult embereket láttam. Ismét sokat tanultam ezen a zarándoklaton. Valóban, ez alkalommal az öröm zarándoklatát járhattam végig. Köszönöm Istenem!

                                                                       Tausz Rózsa

Fotó: Bálint Szabolcs és Simonffy Krisztina