Virtuális séta

Irodai nyitvatartás: Hétfő-Péntek: 9:00-13:00

Telefon: 92/599-230 | E-mail:

Nyugat-Európai Zarándoklat a Szűzanya és a francia szentek nyomában

2012. szeptember 23. (vasárnap) 21:56

I.rész

 „Lelkem ne félj, lenyúlt egy kéz, karjába vett és úgy vezet. Nincs rémület,

nincs félelem, míg áldó karja átölel, itt van a menny egész közel!”              (Kovács Margit)

                                                                                                                         

      Ennek a vezető kéznek oltalmában indult útnak július 23.-án, Gombos T. Bálint atya lelki-vezetésével Zalaegerszegről az a 44,  többségében zalaegerszegi, valamint Bálint atya mostani és korábbi szolgálati helyeiről: Egyházasrádócról, Kőszegről és Szombathelyről is csatlakozó lelkes zarándok, hogy a Szűzanya és a francia szentek nyomába szegődjön, ismerkedjen életükkel, gyönyörködjön az Isten alkotta csodálatos tájakban, - melyek az Úr keze nyomát őrzik – és az ember készítette gyönyörű, Istent dicsőítő alkotásokban. Egy zarándokút alkalmával mindig megvan a lehetőségünk észrevenni, hogy milyen Isten gondviselő szeretetében élni, hiszen jártunkban- keltünkben végig érezhetjük Mennyei Atyánk gondviselő jóságát. „Keveset tud, aki semmit sem tapasztalt, de aki sokat járt-kelt, nagy tudást szerzett” (Sir. 34,9-11 ) Ezért indultunk útra, vállalva az úton-levés kényelmetlenségeit, mert egyrészt hisszük, hogy az út során szerzett élményeink hozzájárulnak lelki életünk fejlődéséhez. Másfelől egy ilyen út során mindig ott van életünk áldozata is: a fáradtság, a lemondás, s az, hogy mindig van miért és kikért felajánlani,host=picasaweb.google.com&hl=hu&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=https%3A%2F%2Fpicasaweb.google.com%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2F105151335238583306735%2Falbumid%2F5791457068890701953%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Dhu imádkozni és nem utolsó sorban hálát adni.

       Zarándoklatunk első állomása a „Bajor Velencének is nevezett, a három folyó (Duna, Inn, Ilz) torkolatánál fekvő Passau városa. Múltat idéző műemlékei mind megannyi kincs. Az óváros szívében áll a Szent István székesegyház. Gizella királyné sírját felkeresve pillantottuk meg a Niedernburg-kolostort. Ebbe a Benedek rendi apátságba vonult vissza és itt élt első királyunk halála után felesége. A kora román templom déli oldalán lévő kápolnában fekvő nyughelyére nemzeti színű szalaggal átfont koszorúk hívják fel figyelmünket. A gótikus sírépítményben pihennek Boldog Gizella csontjai. A sírhely fölött elhelyezett üveg ereklyetartókban első királynénk ereklyéje mellett, férje Szent István király csontereklyéje is megtalálható. Itt mutatta be zarándokutunk első szentmiséjét Bálint atya, kérve szentjeink közbenjárását.

      

      Továbbutazva Bajorország nagyvárosát, Nürnberget kerestük fel.   A város a náci háborús bűnösök 1945 és 1949 között lefolytatott pere, a „nürnbergi per nyomán lett közismert. Gyönyörű utcácskái, díszített házai lenyűgöztek bennünket. Megcsodáltuk a  Szent Lőrinc katedrálist, előtte az Erény kútját, a Mi Asszonyunk és a Szent Szabaldeusz templomokat, melyek mind az építészet csodái, festett üvegablakaikkal, szobraikkal. A Miasszonyunk templom órájának a bábjátéka délben hallható. A város általunk is ismert legnevezetesebb szülöttei Albrecht Dürer (1471-1528) reneszánsz festő és grafikus, valamint Luxemburgi Zsigmond (1368-1437) magyar és cseh király, német-római császár.

       Másnap kora reggel már a németországi Trier városa felé utaztunk, ahol az ország legrégebbi Istenháza (4.század) a Szent Péter dóm található. Ez a katedrális a római kori műemlékekkel és a mellette lévő Mi Asszonyunk templommal együtt, amely Németország legrégebbi gótikus szentélye, 1986 óta a Világörökség része. A dóm kincsei közül leghíresebb a Szent Köntös, melyet a hagyomány szerint Jézus viselt a keresztre feszítése előtt és Szent Ilona császárné hozta magával a Szentföldről. Az ereklyét különleges körülmények közt őrzik. Krisztus köntöse varratlan, egybeszőtt vászoning, - melyre a katonák sorsot vetettek – feltételezhetően a Szűzanya keze munkája, amit Mária szőtt Gyermekének és a néphagyomány szerint együtt növekedett viselőjével. Több csodás gyógyulást és rendkívüli kegyelmet tulajdonítanak neki. A köntös annak a szimbóluma, hogy Isten emberré lett, Jézus életének eseményeire, Isten összetartó erejére emlékeztet. Ebben a szentélyben imádkoztuk szentmisénket, s emlékeztünk a nap szentjére az 1999-ben szentté avatott Árpád-házi Szent Kingára, IV. Béla király leányára is.     Továbbsétálva a Választófejedelmi Palota épületében gyönyörködtünk, majd bekukkantottunk a régi evangélikus templomba is.

  

      Trier után irány Franciaország!  Reims-ben, a királykoronázó városban megtekintettük az „Angyalok katedrálisát, a francia építészet és a gótika leggyönyörűbb alkotását, mely 1991. óta szintén a világörökség része. A templom legmarkánsabb jellegzetessége a reliefekkel és szobrokkal gazdagon díszített nyugati homlokzat, mely a középkori szobrászat nagyszerű példája. A főbejárat fölött látható a nyugati homlokzat közepét elfoglaló rózsaablak.

Az északi kapuja mellől kacéran mosolygott ránk a  „Mosolygó angyal” szobra, Reims szimbóluma. Reims-i sétánk után továbbindultunk az ország fővárosa Párizs felé.

 

       Zarándoklatunk harmadik napján Párizs legfontosabb nevezetességeit kerestük fel. Először buszos városnézés keretében ismerkedtünk a látnivalókkal, majd gyalogosan folytattuk. Utunk elején a Cité-n magasodó gótikus kápolnát, Párizs és a világ egyik legszebb belső terű, két szintes Sainte-Chapelle-t (Szent Kápolnát) csodáltuk meg. A Sainte-Chapelle Szent Keresztnek és Szent Koronának ajánlott felső szintje a király és kísérete magánkápolnája volt, míg a Szűz Máriának szentelt alsó szinten az udvari méltóságok vehettek részt a szertartásokon. Az egyhajós kápolna két különlegessége miatt híres. Az egyik a kétszintes megoldás, amelyre igen kevés példát találunk a középkori templomépítészetben. A másik a felső kápolna hatalmas rózsaablaka és 15 hatalmas, színesüveg-táblája, amelyek ószövetségi jeleneteket, Krisztus életének eseményeit ábrázolják.

      Továbbhaladva a Szajna partján található Notre Dame (Mi Asszonyunk) székesegyházba, Párizs legismertebb gótikus stílusú templomába látogattunk el. Monumentális méreteivel és díszítettségével nagy hatást gyakorolt mindannyiunkra. Egyszerre több mint hatezer hívőt képes befogadni.  Ugyancsak a gótikus stílusra jellemzők a faragott kőcsipkék. A három gazdagon díszített ajtó és a szintén díszes ablakok csodásan mutatnak a katedrálison. Homlokzatán végighúzódik egy oszlopsor faragott alakokkal, nagy rózsaablakokkal, amelyek több színű üvegből készültek. A Notre-Dame a maga öt hajójával hatalmasnak számít, az egész épület nagyságával az egyház diadalát hivatott hangsúlyozni.

        Szinte már alig bírtuk a sok látnivalót befogadni, mikor a világ leglátogatottabb és egyben legnagyobb múzeumában Párizs központi részén, a Szajna jobb partján található nemzeti  múzeum épületegyüttesében, a Louvre-ban gyönyörködhettünk. Az itt található gazdag európai képzőművészetek gyűjteménye mellett egyiptomi, iszlám, keleti, görög, római és etruszk emlékek is megtekinthetők benne, amit mi idő hiányában sajnos nem tudtunk megnézni. A Louvre felől a Tuileriák kertjében sétáltunk, melyet 1564.-ben alakított ki Medici Katalin palotája előterében. A kert egy évszázaddal később a nagyközönség előtt hamar divatos korzóvá vált.

     Innen Párizs legöregebb, 542-ben épült templomát a Saint Germain-t  kerestük fel, ahol az aznapi szentmisénket imádkoztuk. A templomon kívül a tér egyik jellegzetessége a Négy püspök kútja, Joachim Visconti alkotása. A jelenlegi épület a román stílusú építészet egy szép példája, szögletes tornya a korai 11. században épült román stílusban.

      Szentmise után továbbsétálva a latin negyedben - nem messze a párizsi Magyar Intézettől és a Panthéontól - található gyönyörűen gondozott, körbekerített parkban a Luxembourg kertben gyönyörködtünk.  Jó időben a park tele van sétáló, piknikező emberekkel. A Luxemburg-kastély előtt lévő díszkertben sok csodás szobrot, köztük a new york-i Szabadság-szobor mását, valamint egy csodás Medici-szökőkutat is láthattunk.

         E napi látnivalóink megkoronázása a 130 méter magas Montmarte hegyen épült csodálatos szépségű Sacré-Coeur (Szent Szív) bazilika, ahonnan meseszép kilátás nyílik a városra. A bazilika a francia-porosz háborúban elesett katonák emlékére épült, akik lelki üdvéért még ma is folyamatosan imádkoznak. A székesegyház görög kereszt alaprajzú, öt kupolája van, belsejét márvány és mozaik borítja. A főbejárat két oldalán Jeanne d'Arc és Szent Lajos bronzszobra áll. Az áldást osztó Jézus alakja egy falmélyedésben kapott helyet.  A szentély feletti boltívet a „Nagy Krisztus”-mozaik borítja, mely Franciaország Szent Szív iránti elkötelezettségét jelképezi. A mozaik 475 négyzetméteres, a világ legnagyobb ilyen alkotása.

       Párizsban töltött második napunk délelőttjén a párizsi szentek nyomába indultunk. Először is a Csodásérme látnokának, Labouré Szent Katalinnak a kápolnáját kerestük fel, ahol szentmisén vettünk részt. Labouré Katalin szüleinek kilencedik gyermeke volt. Édesanyja halálával a kis Katalin Szűz Máriában talált édesanyára. Hamarosan novicia lett a párizsi Irgalmas Nővéreknél. 1830. július 18-án éjjel egy 4-5 évesnek látszó, fehér ruhába öltözött fiúcska ébresztette fel. „Jöjj a kápolnába, a Szent Szűz vár reád!” - szólt hozzá.         Ő gyorsan felöltözött, s a fiúcska kíséretében a kápolnába sietett, ahol Szűz Mária várta. Egy újabb látomásban a Szent Szűz megmutatta a nővérnek a csodás érem tervét. A csodás érem előlapjának képe a Boldogságos Szűz földgömbön álló alakja. Kezéből sugarak indulnak ki, lábával egy kígyó fejét tapossa. Körirata: „Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!”. A hátlapon 12 csillag közepette a kereszttel koronázott Mária-monogram, alatta Jézusnak töviskoronával körülvett, és Máriának tőrrel átdöfött Szíve volt látható. A Szeplőtelen fogantatást ábrázoló kegyérem használatát és viselését a Római katolikus egyház jóváhagyta, sőt a skapuláréval egy rangra emelte és búcsúkkal gazdagította, a Szűzanya megjelenésének napját pedig emlékünneppé rendelte.      A feltűnő megtérések, csodák és a mérhetetlen kegyelem áldásai gyorsan közismertté tették a Csodás Érmet, s maga a nép nevezte el az érmet csodásnak. Katalint 1933-ban boldoggá, 1947. július 27-én pedig szentté avatták. Épen maradt testét üvegkoporsó őrzi a párizsi csodás érem Kápolnában.

       Ezt követően Páli Szent Vince szentélyét kerestük fel, aki Dél-Franciaországban született szegény szülők gyermekeként Pouy falucskában, mely helység közel fekszik Lourdes-hoz és az óceánhoz. Vince mindig is pap szeretett volna lenni. Álma 19 éves korában vált valóra, amikor pappá szentelték. Látta a vidéki lakosság vallási tudatlanságát és elhagyatottságát, és ez arra indította, hogy szerzetet alapítson, amelynek feladata népmissziók indítása és jó papok nevelése volt. Rendjét lazaristáknak hívjuk.  Ezen kívül egy női szerzetet is alapított a Szeretet Leányai (ismertebb nevükön Irgalmas Nővérek) elnevezéssel. Már életében szentként tisztelték. Párizsban 1660. szeptember 27-én nyolcvanadik évében halt meg. Híres mondása: „Én sohasem gondoltam, hogy nagy dolgokat viszek végbe, hanem egyszerűen tettem, amit tennem kellett.”

       Elköszöntünk Páli Szent Vincétől és Párizs latin negyedében, a Luxembourg-kerthez és a Párizsi Magyar intézethez közeli Panthéonhoz látogattunk, - ami korábban templomként, ma híres temetőként funkcionál - amelyben ma Franciaország nagyjai, köztük Voltaire, Rousseau, Victor Hugo, Dumas, nyugszanak. A Panthéon Párizs egyik leglátogatottabb emlékműve, mely neoklasszicista stílusban épült, építése XV. Lajostól származik, aki mikor nagyon beteg volt fogadalmat tett a város védőszentjének, Szent Genovévának, hogy templomot emeltet a tiszteletére. A kupola galériájában végezte el 1849-ben Léon Foucault fizikus azt a híres ingakísérletet, amellyel a Föld forgását bizonyította be.

Párizsi látogatásunk következő állomása a Szajna partján álló „Öreg Hölgy”-nek becézett Eiffel torony volt. Az Eiffel-torony Párizs legismertebb szimbóluma, mely tervezőjéről, Gustave Eiffel mérnökről kapta a nevét. Évente több millió turista keresi fel. Az építmény jellegzetes alakja Párizs több pontjáról is jól látható. Párizs jelképének magassága 322 m.      A technikai forradalom jelképének fémszerkezetét tizenkétezer darabból illesztették össze.  Az Eiffel-torony sok megpróbáltatáson ment keresztül, de még ma is a világ egyik leghíresebb épületeként ismerjük.    

      Továbbhaladva a Arc de Triomphe (közismert magyar nevén a Diadalív) híres párizsi emlékműjéhez érkeztünk, ami Franciaország fővárosának egyik legismertebb látnivalója. A Diadalív szabadon álló, nyitott kapuív, amit valakinek vagy valaminek a tiszteletére, gyakran győzelem alkalmával emeltek. Párizsban I. Napóleon császár és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti. Itt található az ismeretlen katona sírja is. A Diadalív, - számos más párizsi látnivalóhoz hasonlóan, - csodálatos kilátóhely is. 284 csigalépcső megmászása után értünk fel a tetejére, ahonnan élvezhettük többek között a hihetetlenül szimmetrikus városépítés látványát is.

      Párizsi programunk zárásaként sétahajózásra került sor a Szajnán, ahonnan még egyszer láthattuk a város nevezetességeit, megcsodálhattuk ezt a gyönyörű várost.

      Zarándokutunk félidejéhez érve Lisieux városába érkeztünk, ahol Kis Szent Teréz kármelita rendi szerzetesnő katedrálisát, sírját kerestük fel. A „Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett'' Terézt Isten a felebaráti szeretetre hívta, amelyet a Megfeszítettől kapott. Ő tudtul adta neki, hogy rajta keresztül akarja megváltó vérét kiárasztani a lelkekre. Teréz ettől kezdve többször mondogatta lelki-vezetőjének: ,,Nekem az a mennyország, hogy jót tehetek a földön!'' Nem akart naggyá válni, hanem minden időben, minden helyen, minden körülmény közt igyekezett azt tenni, amire képes, amit Isten vár tőle. Ez a kis út mindenki számára azt jelenti, hogy saját adottságait, körülményeit felhasználva kell az életszentségre eljutni. Ez az út mindenkinek a saját útja. II. János Pál pápa egyháztanítói címmel illette. A feszületet mindig szorosan átkulcsolva tartotta, s mikor egy alkalommal rózsát hoztak neki, sziromról sziromra bontva a virágot, a szirmokat az Úr sebeire tette. Teréz, akinek lelke úgy bontakozott ki, mint egy bimbó, és nem akart mást, csak ,,kis, fehér virágként'' illatozni az Üdvözítő kedvére. ,,Istenem, szeretlek!'' - ezek voltak az utolsó szavai. Még életében jövendölte erről a pillanatról: ,,A küldetésem csak most kezdődik, az a küldetésem, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent, s rózsaesőt fogok hullatni az emberekre!''  Szent Teréz teste elporladt, néhány csontdarab viszont megmaradt. Ezek a Lisieux-i bazilikában láthatók, egy koponyacsont darab viszont díszes fa ereklyetartóban 1994 óta járja a világot. Itt e gyönyörű bazilikában a szentmisében adtunk hálát eddigi utunk során kapott kegyelmekért és kértük Kis Szent Teréz közbenjárását, hogy szeretetével kísérjen bennünket zarándoklatunk hátralévő részében. Felkerestük a kolostort is ahol élte kármelita életét és ereklyéjét ma is őrzik.

                                                                                                                               ( Folytatjuk)

  Nyugat-Európai Zarándoklat a Szűzanya és a francia szentek nyomában

II.rész

    Mivel zarándokkörutunk bővelkedett gazdag világi programokban is, délután a csodaszép Loire-menti „vízi kastély”, Chenonceaux megtekintése volt úti-célunk. A kastély nem a Loire, hanem annak mellékfolyója, a Cher mentén található. „Hat hölgy kastélyának” is szokták emlegetni ezt a maga nemében egyedülálló építményt. A hat hölgy: Catherine Briconnet, Diane de Poitiers, Medici Katalin, Louise de Lorraine, Madame Dupin és Madame Pelouze, mindnyájan az akkori kor (1512–1864) neves egyéniségei voltak. A kastély főbejárata egy rácsos díszkapu, ahonnan platánfákkal szegélyezett sétaút vezet a kastélyhoz.     A kastély egyik oldalán Diane de Poitiers, a másikon Medici Katalin franciakertje terül el. Napjainkban, a kastély magántulajdonban van, de látogatható, berendezését az eredeti állapotnak megfelelően állították helyre.

      A mai nap még tartogatott egy meglepetés-látnivalót is, ugyanis felkerestük egyházmegyénk védőszentjének, Tours-i Szent Mártonnak gyönyörű templomát és az altemplomban őrzött ereklyéjét. Szent Márton Pannóniában, Sabariában - ma Szombathely - született pogány szülők gyermekeként. 15 éves korában már a császári sereg lovas testőrtisztje volt, amit később otthagyott. Hamar kitűnt életének tisztasága, egyszerűsége, önfeledt felebaráti szeretete. Hamarosan megkeresztelkedik, édesanyját is megtéríti, majd Gallinaria szigetén remetéskedik. Később remeteségét elhagyva sok tanítvány gyűlik köréje.  371-ben, amikor meghalt a tours-i püspök, a nép és a papság őt kívánták püspöknek. Fölszentelése napjától, mint jó pásztor látogatta nyáját, - s a csodatevés ajándékát is megkapván, - nagy erőt öntött a híveibe és a papjaiba egyaránt. 375-ben Tours közelében megalapította Marmoutier kolostorát, s megindította a gall-frank szerzetesség fejlődését. A nép atyjaként szerette őt, aki úgy élt közöttük, mint a legszegényebbek, s csak segíteni és békességet teremteni akart mindenütt. Minden tevékenységében apostoli céljai irányították: a rábízottak üdvössége és az igaz tanítás megőrzése. Halála után hamarosan szentként kezdték tisztelni, elsőként a nem vértanú szentek között. Márton tisztelete halála után gyorsan terjedt; már életében legendák keringtek jóságáról. Tisztelete egyre fokozódott, népszerűvé vált az emberek körében. Sírja felett 476-ban bazilikát építettek. Ereklyéi a  Saint-Gatien katedrális-ban, a tours-i  Szent Márton-bazilikában, és kisebb koponyacsont a szombathelyi székesegyházban találhatóak.

       Másnap a Jézus Szíve-tisztelet legfontosabb helyére, Paray le Monial-ba utaztunk.  Franciaország második leglátogatottabb búcsújáró helye Lyontól északnyugatra található. Ebben a bencés kolostorban élt Alacoque Szent Margit (ereklyéi a kolostorban), kinek révén lett a város a Jézus Szíve-tisztelet központja. Isten már kora gyermekkorában kiválasztotta az Ő szolgálatára. Súlyos betegség kerítette hatalmába, az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Akkor gyógyult meg, amikor fogadalmat tett, hogy szerzetbe lép. Amikor fivérével elment látogatóba Paray le Monialba, megszólalt belsejében egy hang: “Ez az a hely, ahol látni akarlak.” Belép hát a Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Franciska által alapított vizitációs rendbe. A szerzetbe való belépésétől kezdve egész élete végéig minden szabad idejét hűségesen az Oltáriszentség előtt töltötte, mélységes imádatba merülve, kezét összetéve, egyetlen mozdulat nélkül. A Jézus Szívéről kapott kinyilatkoztatásokban, az is szerepelt, hogy az Egyház szenteljen egy külön ünnepet Jézus Szívének. Jézus Szíve tisztelethez kapcsolódik a bűnbánat gondolata, és a rendszeres gyónás, áldozás. Elsőpéntekhez kötődik a nagykilenced gondolat, amely azt jelenti, hogy valaki 9 egymás utáni elsőpénteken szentgyónáshoz és szentáldozáshoz járul. Ehhez különféle ígéretek kapcsolódnak, gyakorlata a rendszeres Isten-kapcsolat megerősítését szolgálja. Az elsőszombat hasonló ehhez: a Szűzanya tiszteletét erősíti bennünk, aki szent Fiához, Jézushoz vezet bennünket.

         E nap folyamán még egy csodálatos szentélyt kerestünk fel. A papok védőszentjénél, Vianney Szent Jánosnál tettünk látogatást Ars-ban. Ritkán volt alázatos, sőt megalázott embernek ily nagy dicsőségben része, mint neki. Egy kicsi, tudatlan szolgagyerekből, aki istállóban aludt, a mindenható Isten sokféle próbatétel által látnokot és csodatévőt nevelt magának és szentté tette őt. Hő vágya volt, hogy pap lehessen. 19 éves korában sikerült iskolába kerülnie, de igen sokat küzdött a tanulással, fogyatékos latin tudása miatt nehezen végezte tanulmányait. ,,Jámbor lélek, ismeri a rózsafüzért, és tiszteli a Szűzanyát. A többit a kegyelem és a szíve majd elvégzi” – mondták róla és 29 éves korában pappá szentelték. Káplán lett, majd Ars plébánosa. Amikor odaért a plébánia határához, letérdelt az út porába, és imádkozott a helység őrangyalához, ahol az életét akarta áldozni az emberekért.                 A vallástalan falut néhány év alatt megváltoztatta, híre bejárta az egész országot. Az arsi emberek lassan ráébredtek, hogy egy szent érkezett hozzájuk. Ismerte az emberi szíveket, és különös kegyelmi ajándékként olvasott bennük, anélkül, hogy az emberek megszólaltak volna. Olykor gyóntatás közben könnyekre fakadt. Mikor valaki ezen elcsodálkozott, azt mondta neki: ,,Barátom, azért sírok én, mert ön nem siratja a bűneit.''  Nagyra értékelték őt, mint gyóntatót, és tanácsait szent tisztelettel fogadták. Pásztori tevékenységével, szentekhez illő életével, gyóntatói munkájával radikálisan átformálta környezete szellemiségét. Alázatosságában a csodákat és gyógyításokat, amelyeket Isten általa művelt, Szent Filoménának tulajdonította, akit bensőségesen szeretett, s akitől volt egy kis ereklyéje. Amikor híre ment, egész Franciaországból özönlöttek hozzá a zarándokok gyónni. Súlyos kísértések és testi fájdalmak gyötörték, mégis mindig mindenkinek szeretettel állt szolgálatára. Az Eucharisztikus Jézus volt életének középpontja. Sokan voltak körülötte, mégis az ars-i plébános olyan magányosan halt meg 74 éves korában 1859. augusztus 4-én a kimerültségtől, amilyen magányosan élt. XI. Pius pápa avatta szentté 1925-ben, és tette meg a plébánosok és lelkipásztorok védőszentjévé. Az Egyház ezzel emlékezteti minden idők papjait arra, hogy Isten ereje a gyengékben válik tökéletessé. E szent helyen, ahol lélekben találkozhattunk vele, romlatlan teste fölött imádkoztuk szentmisénket, s kértük közbenjárását csoportunk lelki-vezetőjéért és egyházmegyénk minden papjáért.

        Zarándoklatunk hetedik napján az Alpok hegyláncai között folytattuk utunkat, a gyönyörű fekvésű La Salette-i Mária kegyhelyre látogattunk. La Salette egy kis hegyi falu a közel  1800 m magas alpesi fennsíkon. A La Salette-i Mária jelenés a katolikus egyház vizsgálata szerint alapvetően hitelesített, és La Salette-i Miasszonyunk néven jóváhagyott Szűz Mária-jelenés. Maximin Giraud és Mélanie Calvat a - két pásztorgyermek - beszámolt róla, hogy láttak egy gyönyörű hölgyet a  La Salette-i hegycsúcs közelében, ragyogó fényben, furcsa ruhába (helyi népviselet) öltözve. Egy sziklán ült és könnyezett, arca kezébe volt temetve. „Jertek ide, gyermekeim, ne féljetek; én azért vagyok itt, hogy nagy újságot mondjak nektek.”hívta őket, s titkokat bízott rájuk. Azt kívánta, hogy az emberek hajoljanak meg Isten Fölsége és az Egyház előtt, és föltárta közbenjárásának titkát. Nyakában egy láncot viselt, melynek végén egy kereszt volt. A kereszten úgy látszott, mintha az Úr Jézus élne. A keresztfa bal és jobb oldalán egy kalapács és egy harapófogó volt. /A szenvedéstörténet eszközei/ A La-Salette-i keresztről a Szűzanya később elmondta, hogy ez a kereszt a megpróbáltatások idején megoltalmaz bennünket, és aki tiszteli, azt az Úr Angyalai veszik körül és mindenkivel szemben megvédelmezik. A háromnapos sötétség idején világítani fog, melyet még a kételkedők is látni fognak. Az üzenet hitelességét 1851-ben ismerték el hivatalosan, amikor a két látnok leírta ezeket, s az lezárt borítékban IX. Pius pápa kezébe került. 1852-ben a püspök elrendelte zarándokhely létesítését, templom építését, és megalapította a La-Salette Miasszonyunk Misszionáriusai klérikus szerzetes kongregációt a zarándokhely lelkipásztori ellátására. Szentmisénkben itt köszöntöttük Égi Édesanyánkat, foglaltuk imáinkba mindazokat, akiket szívünkben magunkkal hoztunk, s kértük égi áldását és közbenjárását hazánkra, és mindnyájunkra. Szentmise után, ott fenn a hegyen, ahol az ég összeért a földdel, a kristálytiszta napsugárban tündöklő tájban, körmenetben tettünk tanúságot hitünkről, mely alatt meglepődve hallottuk Bálint atya lágy hangján a magyarul is elhangzott imádságokat. könyörgéseket, kéréseket. A körmenetet szentségimádás követte, majd a szentségi áldás után búcsút intettünk a Szűzanyának, a gyönyörű tájnak és Annecy városába utaztunk.

      Az „Alpok gyöngyszeme” elnevezéssel büszkélkedő város egy hegyi tó, az Annecy-tó partján terül el, a Thiou folyócska torkolatánál. Itt kezdte meg a reformációval szembeni térítő munkáját Szalézi Szent Ferenc, aki nemesi család fiaként a közelben született 1567-ben. Előbb Genf segédpüspöke, majd püspöke lett. Itt alapította meg a ma is működő Vizitációs apácarendet. Halála után alig négy évtizeddel, 1622-ben szentté avatták. A barokk Szent Ferenc-templom  volt a vizitációs nővérek rendjének első temploma, mellette (a jelenlegi szálloda épületében) volt maga az apácakolostor. Itt volt Szalézi Szent Ferencnek, a rend megalapítójának és az első felszentelt nővérnek, Jeanne de Chantalnak, a rend első főnökasszonyának sírja. Mindkettőjüket itt avatták szentté. Ma csak epitáfium jelzi sírhelyüket, a főoltár két oldalán. A templom ma az annecy-i olasz közösség temploma. Basilique de la Visitation – a (Vizitációs rend bazilikája) a város déli része fölé magasodó sziklatetőn álló templom építését 1922-ben kezdte meg a vizitációs nővérek rendje, de csak 1949-ben szentelték fel. Ide hozták át Szalézi Szent Ferenc és Jeanne de Chantal földi maradványait. Ettől fogva a templom nevezetes zarándokhely lett. Szalézi Szent Ferencet a Római katolikus egyház egyik legjelentősebb teológusának tartják. Ferenc gyakran mondta: „Égre szegezett tekintettel kell végezni a földi dolgokat .. Amit szeretettel csinálunk, az maga is szeretet.”

       Zarándokkörutunk utolsó előtti napjához érkezvén, még mindig tartogatott az út meglepetéseket számunkra. Búcsút intettünk a francia tájnak és továbbutaztunk Svájcba, a világ legszebb és legváltozatosabb országába, a hegységek által körülölelt fővárosba, Bernbe. Bern Svájc közepén terül el az Aare folyó partján. Az óváros a folyó egyik hurokszerű kanyarulatában fekszik, innen terjed ki a város minden égtáj felé.  A városközpont az UNESCO világörökség része. Az óváros széles utcáin 16. századi motívumokkal díszített kutak találhatók. A csillagászati órával is felszerelt óratorony - korábban a nyugati városkapu volt, - szintén mesterműnek számít. Nevezetes továbbá a 15–16. századi gótikus Münster-székesegyház, valamint a 15. századi Városháza. Világszerte egyedülálló a 16. századi eredetű, a belváros szélén, a Nydegg híd hídfőjénél álló medveverem, ahol élő barna medvéket tartanak. A barna-medve a városnak és a kantonnak egyaránt címerállata.      

        Ezután Svájc legfontosabb, ősi kegyhelyére, Einsiedelnbe utaztunk, amely csodálatos természeti környezetben, az Elő-Alpok vidékének egyik magas-völgyében, - amit egykor gleccserek formáltak – fekszik. Einsiedeln legnagyobb és leghíresebb máriás búcsújáró hely Svájcban. Benedek-rendi kolostorát a csodatevő Mária képnek szentelt kegytemplommal együtt több mint ezer évvel ezelőtt alapították. Itt élt Szent Meinrad remete, akit a hagyomány szerint 861-ben megöltek. Az egykori kegykápolnát 948-ban szentelték fel, az addigra szentté avatott Meinrad cellája helyén.  Einsiedeln idővel nemcsak kedvelt búcsújáróhely lett, hanem a katolikus tudományosságnak is jelentős központjává fejlődött, s ma is a svájci katolicizmus szellemi központja. A kolostor és vele együtt a kéttornyú templom az ország legnagyobb barokk épületegyüttese. A templom belső terét karzatok hidalják át, és három tágas nyolcszögletű kupolatérre tagozódik. A kupolákon a barokk stílusra jellemző, színpompás freskók törnek a magasba. A főhajó előterében találtuk a feketemárvánnyal körülkerített belső, ugyancsak feketemárványból készült kegykápolnát, benne a Fekete Madonna kegyszoborral. A templom előtti tér közepét díszíti a Mária-kút kerek pavilonja, aranykoronás körbaldahinját oszlopos árkádok tartják. Ebben a gyönyörű templomban imádkoztuk szentmisénket, majd elbúcsúztunk e szép kegyhelytől és a Boden tó mellett fekvő Bregenz környéki szállásunkra utaztunk.

     

        Mivel egyszer mindennek vége lesz, elérkeztünk zarándoklatunk utolsó napjához. Úton hazafelé  megálltunk Altöttingben, a pápa kedves kegyhelyén, hogy a kegytemplomban szentmise keretében hálát adjunk az elmúlt napok minden kegyelmi ajándékaiért. Altötting jelentős európai, és híres bajor Mária-kegyhely, s búcsújáró hely. A nyolcszögletű kápolna 700 körül épült. 1489-ben itt egy kisfiú vízbe fulladt, de miután az Isteni Kegyelem kápolnában (Gnadenkapelle) az oltárra fektették, feléledt. A kápolnát kívülről árkádos folyosó veszi körül, melynek fekete színű falain hálaadó képek sorakoznak. A szentély falai belülről fekete márványból vannak. Az ezüst oltár pazar kidolgozású, 1645-ból származik, híressége az 1330-as évből eredő fa Madonna-szobor, melyet a gyertyák korma feketére festett.  

A hársfából készült, 65 cm magas kegyszobrot a mai napig százezrek keresik föl évente.       A zarándokok fakereszteket hordva járják körül az oldalfolyosót, este égő gyertyákkal kerülik meg a kápolnát. A  nyugati  oldalon  lévő  fali  fülkékben  jelenleg  28 ezüst szív urna van elhelyezve, amelyek fontos emberek szívének nyughelyei, köztük az összes fejedelmeké és királyoké. 2006. Szeptember 11-én XVI. Benedek pápa zarándokolt ide, hogy püspöki gyűrűjét, amit pápává történt választása előtt viselt, a Szűzanyának adja.  

       Zarándokutunk utolsó napján egész napos utazás várt reánk. Sokszor éreztük, - főként La Salette-ben - mint az apostolok a Tábor Hegyen: Uram jó nekünk itt lenni…, jó lenne tovább maradni. A hosszú utazás során többször elővettük a rózsafüzért, elmélkedtünk titkain. Ebben a rövidített evangéliumban naponta rátalálhattunk arra az útra, mely az Isten Anyjához és Szent Fiához vezet.  Naponta csendültek fel ajkunkról a szép Mária és más énekek. Köszönetet kell mondanunk Bálint atyának a szervezésben nyújtott segítségért, a lelki-vezetésért, továbbá Horváth Zoltán idegenvezetőnknek, aki nagy tudással, kedvességgel kalauzolt bennünket az út során.  Óriási várakozással, bizakodással, szemünkben csillogó fénnyel és reménnyel indultunk, és nem is csalatkoztunk mert - a világi és zarándokprogramokban bővelkedő út során -  várakozáson felüli  mennyiségű ismerettel gazdagodva és  kegyelmekben bővelkedve térhettünk haza szeretteinkhez.

                                                                                                                         Salamon Károlyné