Virtuális séta

Irodai nyitvatartás: H: 9:00-13:00 • K: 12:00-17:00 • Sz: 9:00-13:00 • Cs: 12:00-17:00 • P: 9:00-13:00

Telefon: 92/599-230 | E-mail:

Emlékezünk Édesanyára

2012. szeptember 20. (csütörtök) 11:00

A csönd gyümölcse az Imádság,

Az Imádság gyümölcse a Hit,

A Hit gyümölcse a Szolgálat,

A Szolgálat gyümölcse a Béke.

(Teréz anya)


Jász Lajosné Fehér Ildikót, a Betlehem kegytárgybolt tulajdonosát 2012. augusztus 16-án másfél éves betegség után magához emelte a Jóisten. Hálás szívvel köszönjük mindazoknak, akik szóval, imával vagy tettel mellette, mellettünk álltak a nehéz úton, az érte mondott gyászmisén és a temetésen megtiszteltek bennünket jelenlétükkel.

Az Ünnepi Harangszó 1996. november-decemberi kiadásában Édesanyám örömmel írta: hat év akadályokkal teli, kitartó, elhivatott munka után Édesapámmal megnyitották a Betlehem Kegytárgyboltot. Édesanyám gondoskodó szeretettel vette körül a vásárlókat. Arra törekedett, hogy a bolt szellemisége mindig megőrizze, amit 16 éve megfogalmazott:

„A betévedő fiatalnak olyan lelki táplálékot adhatunk, amit ha elolvas, talán átmegy a túloldalra. Először csak beül a padba, és ha éppen kezdődik a szentmise, nem áll fel. A családoknak olyan kegytárgyat adhatunk, amire ha ránéznek, könnyebb a szívüknek. Valaki figyel rájuk, köztük van, szereti őket. Az időseknek? Már erősek, bátrak, nem tétováznak, nekik azt kell adni, amit kérnek. Segíteni szeretnénk!“

Édesanyám a kijelölt úton tovább menni ezt a tudatosságot hagyta örökül nekünk! A Betlehembe betérő vendégek a vásárolt portékák mellé kaptak odafigyelést, türelmes meghallgatást, bátorító mosolyt, útmutatást, együttérzést, segítő szándékot, megnyugvást, hitet. Édesanya öröksége nagy felelősség. Kérjük a Jóistent, hogy segítsen minket tovább ezen az úton.

Nehezen találom a szavakat, amikor édesanyámról írok. Úgy ismerték őt, mint mindig gyönyörű, férje által rajongva szeretett, családját féltő gondoskodással körülölelő, energikus, erős asszonyt. Úgy hiszem, nem lehet röviden összefoglalni, mit jelentett ő családjának, és mit jelent a hiánya, amivel ezentúl együtt kell élnünk.

Minden egyes nap hálát adunk, és köszönjük a Jóistennek Édesanya minden érintését és ölelését, megtapasztaltuk általa a család nyújtotta biztonságot, megéreztük a soha el nem szakadó kötelék értékét. Néha mintha a szél a bőre illatát hozná...

Köszönjük a tekintetét, mellyel kinyitotta nekünk a világ kapuját, és megmutatta, merre nézzünk. A szemében tükröződő boldogság a mi boldogságunk forrása lett. A benne fénylő szenvedés átértékeltette velünk a legegyszerűbb, Istentől kapott ajándékokat. Megértettük, hogy az életben mindennek örülni kell, még annak is, hogy fájdalom nélkül tudunk levegőt venni, hogy le tudjuk nyelni a falat kenyeret.

Köszönjük, hogy életében olyan sokat mosolygott és nevetett. Ezentúl ő is benne van minden kacagásunkban. Ha nagyszerű dolgok történtek velünk, amikről tudta, hogy fontosak nekünk, olykor örömében kicsordult a könnye. Lelkes volt, biztató, és csak neki hittem el, hogy szép vagyok, okos, és bármit elérhetek az életben.

Köszönjük azt a láthatatlan erőt, a szeretetet, amivel elárasztott bennünket, mert úgy tartotta, az mindenek felett való, köszönjük a megtartó szeretet bizonyosságát! Abban bízunk, hogy ez a szeretet enyhülést hoz a veszteség miatt érzett fájdalmunkra.

 


 

„Miért sírattok, Isten arca volt,

mely símogatón, hívón rám hajolt.

És én mentem, s most fényözönben élek.

Nem vagyok más, csupán egy tisztúlt lélek.


Sziromhullás volt, árnyékom lehullt.

A szemetek könnybe miért borult?

Ha emlegettek, köztetek vagyok,

ha imádkoztok, veletek vagyok.

Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,

emlékem így áldás lesz rajtatok.”


Isten nem a sikert várja tőlem,

hanem az erőfeszítést,

nem a célba érést írja elő,

csupán menet közben akar találni

visszatérésekor.

(Albert Schweizer)


    A Jász család nevében

    Jász Katalin