A temetkezésnél az első keresztények számos antik szokást megtartottak: földbe temették halottaikat, halotti tort ültek a halál után 3., 7. és 30. napon, valamint a halál évfordulóján a halott sírjánál összegyülekeztek.
A 2. sz.-tól a római keresztények e halotti agapét eukarisztikus ünnepléssel kötötték össze.
A pogányok fekete gyászszínét fehérrel váltották fel, mert nem úgy szomorkodnak, mint akiknek nincs reménységük (1Tessz 4,13). Ez hatott a liturgikus szövegekre is.
A halottakért mondott ima, az értük felajánlott »gyászmise előtérbe került. Az újkorban pedig a ~ ünnepi külsőségeinek „osztályokra” sorolása révén kerültek egyre távolabb a »húsvéti misztérium örömétől. Az LK 32. ezt gyökeresen eltörölte: „A szertartásokban és az ünnepélyes külsőségekben ne legyenek tekintettel se magánszemélyekre, se társadalmi állásra… Kivételt csak azok a megkülönböztetések képeznek, amelyek a … felszentelésen alapulnak”. S azt kívánja, hogy „a temetés szertartása fejezze ki világosabban a keresztény ember halálának jellegét, alkalmazkodjék jobban az egyes területek adottságaihoz és hagyományaihoz, még a liturgikus színben is” (LK 81). Ez utóbbi arra utal hogy a ~i szertartáson és ~i misében használható a lila szín (gyermekeknél a fehér) a fekete helyett.
Az MKPK által kiadott (1977) Temetési Szertartáskönyv (Ordo Exsequiarum) felhasználja az LK 81-ben adott lehetőséget a helyi szokások figyelembe vételére.
A temetési szertartás felépítése a latin rítusban a következő (kétállomásos temetésnél):
I. Állomás: A ravatalozónál
l. Köszöntés és keresztvetés.
2. Bevezető szavak (együttérzés kifejezése).
3. Kezdőének.
4. Igeliturgia :
a) Olvasmány. Szentlecke és válaszos ének (tetszés szerint).
b) Evangélium.
c) Rövid homília vagy ima a megholtért.
5. Végső ajánlás és búcsúvétel.
6. Ének, világi gyászbeszéd (tetszés szerint).
7. A gyászmenet indítása.
8. Útközben: ima és ének.
II. Állomás: A sírnál
1. A sírhely megáldása (minden temetésnél).
2. Szenteltvízhintés sírra és koporsóra, és tetszés szerint tömjénezés
3. A koporsó sírba helyezése, hantvetés a koporsóra.
4. Elhantolás – közben hitvallás és egyetemes könyörgések.
5. Befejező ének.
