Stróber László
Sokan látják, hiszen minden vasárnap általa jut el hozzánk az Isten szava a szentmisén. Ez a kis beszélgetés egyben segítséget is nyújt mindannyiunknak, hogy mi is jobban megismerhessük Stróber László atya személyét, aki 1952. december 27-én született a Nagykanizsa melletti Rigyácon. Ebben a kis faluban is természetes volt a misehallgatás és a hit megélése. A többi lelkes kisgyermekkel együtt rendszeresen ministrált nemcsak hétvégén, hanem hétköznap is. A hajnali adventi misék sem "riasztották" el őket a nemes és szép szolgálattól.
Elérhetőség:
Bokor Zoltán
Egy vak ember arra kérte barátját, meséljen neki a napfelkeltéről. Az illető élénk színekkel ecsetelni kezdte, milyen az amikor a keleti horizont mögül hirtelen felbukkan a vörös fényben úszó napkorong. Ám barátja arcára nézve észrevette rajta az értetlenség és a megütközés jeleit, szomorúan jegyezte meg: a napfelkelte varázslatos élményét csak az ismerheti meg, aki már legalább egyszer megtapasztalta. A papi hivatás sugarai Jézus Szívében gyökereznek, ahogyan II. János Pál pápa fogalmazott: a papi hivatás ajándék és titok, nincs tehát rá egzakt és racionális magyarázat.
Tóth János
Kérjük, hogy mutatkozzon be az olvasóknak!
Tóth János vagyok, 1962. április 26-án születtem Körmenden, de Egyházashollósról származom. Szüleim 7 gyermeket neveltek fel, én vagyok a harmadik a sorban. Édesapám kántor volt Körmenden, édesanyám háztartásbeli. Már gyermekkoromban szívesen és gyakran ministráltam, akkor még helyben volt plébánosunk, Kalamár Ernő atya. Sokszor megfordultak nálunk a körmendi káplánok is, szerettük a társaságukat. A papi hivatás csírája folyamatosan alakult ki bennem, biztosan része volt ebben a családi és falusi közösségünknek. Jó nevelést kaptam. A családban egymás között jól működött a szeretet.
