SZENT SKOLASZTIKA
06 .hét
*Nursia, 480 körül +Montecassino, 547 körül Skolasztika a nagy Nursiai Benedeknek, a nyugati szerzetesség atyjának nôvére volt. Életét csak Nagy Szent Gergely Benedek-életrajzából ismerjük.
A testvérek Nursiából, a Szabin-hegyvidék egyik városából származtak, jómódú szülôk gyermekei voltak. Benedek a tanulmányainak, majd a szerzetesi életnek szentelte magát, és így megtalálta a maga válaszát kora problémáira, Skolasztika pedig teljesen a felebaráti szeretet gyakorlásának élt az öregek és a betegek szolgálatában. Hű és áldozatos társa lett a fivérének. Megértette az eszményekért folytatott küzdelmeit, segítette túljutni csalódásain, és imádságával támogatta munkáját.
Amikor Benedek Montecassinón összegyűjtötte közösségét és megalapította kolostorát, oda is követte, hogy közelében lehessen. Késôbbi hagyomány szerint Skolasztika elôször Subiaco mellett a Roccabotte-kolostorban élt, késôbb Piumarolában, Montecassino közelében. Évente egyszer találkozott a két testvér, hogy lelki társalgást folytassanak. Utolsó találkozásuk egy hirtelen támadt zivatar következtében -- Gergely pápa elbeszélése szerint -- Skolasztika imádságának eredményeképpen nyúlt meglehetôsen hosszúra.
Egy Nápolyban talált, márványba vésett naptár szerint Skolasztikát február 10-én temették el. Rómában a 12. század óta ülik ünnepét ezen a napon.
*
Nagy Szent Gergely pápa elbeszélésébôl magunk elé képzelhetjük, hogyan játszódott le az a bizonyos utolsó találkozás Skolasztika és Benedek között.
Skolasztikát halálsejtelmek töltötték el, de Benedeknek nem szólt róluk. Csak könyörögve kérte: ,,Ne távozz el tôlem, ha beáll az éjszaka. Beszélgessünk hajnalhasadásig a mennyei örömökrôl!''
Benedek elcsodálkozott: ,,Hogyan beszélhetsz így, nôvérem? Teljességgel lehetetlen, hogy az éjszakát a kolostoron kívül töltsem!''
Skolasztika nem válaszolt. Úgysem tudta volna bátyját rávenni, hogy ne tartsa meg a regulát. Ezért Istenhez fordult könyörgô imádságával. Arcát tenyerébe rejtette, fejét az asztalra hajtotta. Amikor ismét föltekintett, az ég elsötétült. Felhôszakadásszerű esô zúdult alá, mennydörgések reszkettették meg a levegôt; senki sem kockáztathatta meg, hogy kimerészkedjék az ítéletidôbe.
Benedek méltatlankodva ugrott fel: ,,Nôvérem, mit műveltél?'' Skolasztika mosolyogva vonta vissza a helyére: ,,Látod, amikor téged kértelek, nem hallgattál meg. Most Istenhez imádkoztam, és ô rögtön meghallgatott. Most meg tudod tenni!'' Ezzel a kedveskedéssel szemben Benedek ugyanolyan tehetetlen volt, mint a villámlással és az esôvel szemben. Maradt tehát, és így hosszúra nyúlt a búcsúzás. Három nap múlva Benedek megtudta, hogy nôvére örökre hazatért. Néhány testvér elhozta holttestét Montecassinóba. Ott abba a sziklasírba temették, amelyet Benedek magának készíttetett.
*
Kérünk Téged, irgalmas Istenünk,
Szent Skolasztika szűz érdemeiért
tekints jóságosan házad népére,
és ahogy imádságára záport hullattál a földre,
úgy közbenjárására áraszd el szívünket kegyelmeddel!
Forrás: Szentek élete